„Bárki, aki képes megoldani a vízzel kapcsolatos problémákat, két Nobel-díjat érdemel: egy tudományosat és egyet a békéért” – hangzott el John F. Kennedy híres idézete a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Országos Fenntarthatósági Szakmai Napján, amelyet az egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinete tartott vízgazdálkodás, urbanizáció és éghajlatváltozás témában. Áder János köztársasági elnök fővédnöksége alatt szervezett nemzetközi tudományos konferencián képviseltették magukat a szakma neves kutatói, tudósai és gyakorlati szakemberei.
Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora megnyitóbeszédében felidézte az elmúlt napok viharait, amikor Budapestet és számos más magyar települést özönvízszerű eső árasztott el, egy óra alatt hónapokra elegendő csapadék hullott le, megbénítva ezzel a város közlekedését. „Ez a vihar nemcsak azt mutatta meg, hogy milyen drámai eseteket alakít ki az egyre gyorsuló éghajlatváltozás, hanem rávilágított, hogy mennyire sérülékenyek a településeink. Ezrek élete, vagyona, biztonsága kerülhet veszélybe még azelőtt, hogy a polgárok és az állami szervek védekezni tudnának” – mondta. Felhívta a figyelmet, hogy 2050-re az emberiség csaknem 80%-a városban fog élni, így az egyre dinamikusabban gyorsuló urbanizálódás hatalmas kihívást jelent a városok irányításában, menedzselésében és tervezésében egyaránt. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek markáns közpolitikai küldetése van. Ebből a küldetésből következik, hogy tudományos alapossággal kell foglalkozni a világot és hazánkat egyaránt formáló jelenségekkel, különösen azokkal, amelyekben az állam, a kormányzat szerepet vállal. Ezek közé tartoznak a klímaváltozás, az éghajlatváltozás és a vízválság” – emelte ki a rektor. Az egyetemen így központi szempont a vízgazdálkodás, amellyel 2017 óta önállóan, a Víztudományi Kar égisze alatt foglalkoznak. Emellett az NKE együttműködési megállapodást kötött a nigériai szövetségi vízügyi minisztériummal, ahol az egyetem oktatói és kutatói a társintézmények segítségével megkezdték az afrikai ország vízhálózatának feltérképezését és továbbképzési rendszerének kialakítását.
A fővédnöki köszöntőt Kőrösi Csaba, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának igazgatója tartotta meg Magyarország köztársasági elnökének nevében. „Urbanizáció és klímaváltozás. Két olyan folyamat, amely nagymértékben befolyásolja a társadalom fejlődésének irányait, esélyeit és kockázatait, szélsőséges esetben pedig a ma ismert civilizációnk sorsát is!” – fejtette ki. Felhívta a figyelmet, hogy a problémákat nem elég lokálisan vagy regionálisan értelmezni, hiszen már globális léptékű kihívással állunk szemben. Fontos megreformálnunk a városról kialakított képünket, hiszen fenntarthatatlan a szigetszerűen kialakuló megapoliszok képe, amelyek nem tudnak beilleszkedni a külső környezet komplexitásába. Át kell alakítani a versenyképességi erőforrásainkra épülő stratégiánkat is, amelyhez gondolkodásváltás és technológiaváltás egyaránt kell, hogy párosuljon. Kőrösi Csabának két kérése volt a megjelent tudósokhoz: az egyik, hogy segítsék a szakpolitikák döntéselőkészítését, mutassák meg a fejlődés irányát, a másik, hogy segítsenek megtalálni a fejlődés sarokköveit, ahol komoly változtatásokat kell eszközölni.
Prof. Dr. Szöllősi-Nagy András, az UNESCO Hidrológiai programjának elnöke kiemelte, hogy a klímaváltozást és a víz okozta konfliktusokat nem szabad csupán mérnöki szempontból megközelíteni, hiszen a vízügy fontos szociológiai és politikai kérdés. Az NKE tanára kiemelte, hogy a következő 18 hónap kihívása a nagy mértékű népvándorlás lesz, míg a következő 10 évben a legnagyobb kockázati faktor a vízproblémák, a szélsőséges időjárás, a klímaváltozás figyelmen kívül hagyása, valamint ezek szociális következményei lesznek. Rávilágított, hogy a föld vízkészletének csak 0,07%-a áll rendelkezésre, ezt tudjuk közvetlenül felhasználni. „Egy vízválság küszöbén állunk” – hívta fel a figyelmet. Szöllősi-Nagy András beszélt az éghajlatváltozásról is, amelynek megléte nem probléma, viszont a mértéke sokkal nagyobb baj. Az éghajlatunk változása folyamatosan gyorsul, a megszokott ciklikusság rendszere felborult. Ismertette, hogy a világ lakossága 2050-ra 9 milliárdra fog emelkedni, amelynek 60%-a azon az ázsiai kontinensen lesz kényszerű élni, ahol a föld felhasználható vízforrásának csupán a 30%-a található. „A politikusoknak nem szabad kiugraniuk a klímaegyezményekből, hiszen ez gyakorlatilag felér egy emberiség elleni bűntettel” – nyomatékosította a helyzet komolyságát.
Prof. Dr. Carles Vörösmarty, a City College of New York magyar felmenőkkel rendelkező kutatója a klímaváltozás és az urbanizációs fejlődés kapcsolatáról tartotta előadását. Megállapította, hogy kollégáival közösen egy céljuk van: megmenteni a világot. Carles Vörösmarty ismertette, hogy a technológia fejlődésével manapság sokkal részletesebben tudják kutatni a szakterületet, számos adat gyűjthető az urbanisztika vonásában. Kifejtette, hogy urbanizációs szempontból az elmúlt évtizedek során hatalmas változások következtek be. 2007-ben megfordult a vidékiek és a városiak aránya, mára több ember él városokban, megapoliszokban, mint vidéken. Ez potenciális probléma lesz az emberiség számára, hiszen 2050-re a világ 2/3-a városlakó lesz, aminek következményeként sokkal nehezebb lesz kezelni a természeti katasztrófákat. Az urbanizációs folyamatok hatalmas környezetszennyezéssel is járnak, az emberek ökológiai lábnyoma befolyásolja klímánkat. „Az emberek önmaguk határozzák meg a bolygó éghajlatát és az éghajlat változását” – mondta.
Prof. Dr. Bartholy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója felhívta a figyelmet, hogy az éghajlatváltozásra nem csak most eszmélt föl az emberiség, hiszen a tudóstársadalom már közel 200 éve felfedezte a problémát. Az üvegházhatással kapcsolatban kifejtette, hogy elengedhetetlen a jelenlegi élőlények számára, hiszen ez +30 °C –os meleget biztosít ökoszisztémánkban. Azonban nem mindegy, hogy az ember milyen gázokkal telíti túl a légkört. Ilyen gáz a széndioxid, a metán, a dinitrogénoxid, valamint a freon. Ezekkel az a probléma, hogy magas a légköri tartózkodási idejük, 50, 70 vagy akár 200 évig is a légkörben maradhatnak. „Ükunokáink is az általunk termelt gázok hátrányos hatásait fogják élvezni” – mondta. Az ELTE professzora kiemelte, hogy a legnagyobb probléma az, hogy már most is vannak olyan régiói a földnek, ahol a felmelegedés elérte a +2°C-ot, amely már visszafordíthatatlan károkat okoz környezetünkben. A párizsi klímacsúccsal kapcsolatban kifejtette, hogy hosszas viták és óriási kudarcok előzték meg, végül 2015. december 12-én fogadták el a klímaegyezményt, amely 2016. november 4-én lépett érvénybe. A klímaegyezményt ratifikáló országok vállalták, hogy tartják magukat azokhoz a kritériumokhoz, amellyel +2°C-hoz közeli állapoton lehet tartani a felmelegedés szintjét. Az már a jövő kérdése, hogy a világ vezető országai, ipari nagyhatalmai betartják-e az egyezményben foglaltakat. Ezzel kapcsolatban megkérdezték az ENSZ főtitkárát, hogy van-e más lehetőség a föld megmentésére: „Nincs B terv, mivel nincs B bolygó!”
A konferencia délelőtti programja délután is folytatódott, ahol a résztvevők különböző szekcióüléseken vehettek részt. A szekciók blokkjain belül szó esett a fenntartható városokról, a települési vízgazdálkodásról, települési élelmiszerbiztonságról, a városi ökoszisztémákról, valamint fenntartható emberarcú gazdaságról.
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes