A jövő év elején hatályba lépő önálló közigazgatási perrendtartásról is szó volt azon a tudományos konferencián, amelyen a közigazgatási bíráskodás 120 éves történetét elevenítették fel az előadók.
A rendezvényen elhangzott, hogy a közigazgatási bíráskodás első általános hatáskörű, szervezetileg önálló intézményét 1896-ban hozta létre az akkori országgyűlés. A Közigazgatási Bíróság egészen 1949-ig működött, majd a rendszerváltozásig a közigazgatás feletti bírói ellenőrzés nagyon szűk körű volt. Dr. Kaiser Tamás egyetemi docens szerint a rendszerváltást követően jelentős előrelépések történtek a közigazgatási bíráskodás fejlesztése területén, amelynek egyik legfőbb eredménye a közigazgatási perrendtartás nemrégiben történő megalkotása volt. „A közigazgatási bíráskodással azért érdemes foglalkozni a jogtudománynak és az államtudománynak is, mert a közigazgatást folyamatos differenciálódás és specializálódás jellemzi”- fogalmazott az NKE ÁKFI tudományos igazgatója. Kaiser Tamás szerint ezért egyre fontosabbá válik a teljes közigazgatás feletti bírósági kontroll, ami a jogállamiság egyik lényeges eleme. Az egyetemi docens úgy véli, hogy a jövőre hatályba lépő közigazgatási perrendtartás segítségével gyorsabb és egyszerűbb lesz a bírósági eljárás, ráadásul mindez az ország versenyképességére is pozitív hatással lehet.
A magyar közigazgatási bíráskodás egyik legjelentősebb személyiségéről, Wlassics Gyuláról beszélt előadásában Dr. Darák Péter. A Kúria elnöke felidézte a „bölcs bíró, tanár, politikus” személyét, aki „a történelmet egyformán jól magyarázta és csinálta”. Wlassics Gyula 1906 és 1933 között volt a Közigazgatási Bíróság elnöke, aki Darák Péter szerint jóval többnek bizonyult, mint a hivatal adminisztratív vezetője. Ez alatt az időszak alatt folyamatosan bővült a bíróság hatásköre és tevékenysége egyre elfogadottabbá vált a lakosság körében is. „Wlassics érdemei közé sorolható a többi között, hogy tudományos irányt szabott a bíróság működésének és folyamatosan kiállt a bírói függetlenség szükségessége mellett”- fogalmazott Darák Péter. A Kúria elnöke szólt arról is, hogy Wlassics úttörő szerepet játszott a jogegység biztosítása érdekében is. Rendszeresen elnökölt a jogegységi bírói tanácsokban, folyamatosan egyeztetett a bírákkal az elvi határozatokban fellelhető ellentétek feloldás érdekében. Reformelképzelései közül Darák Péter kiemelte az alsóbb fokú közigazgatási bíráskodás megteremtését, amely azonban „évszázados küzdelemmé vált”. Emellett a közigazgatási bíráskodás működésével kapcsolatban szorgalmazta a munkateher csökkentését, az ügyhátralék ledolgozását, a hatályos jog egyszerűsítését és a választási bíráskodás kiépítését.
„Külön öröm számomra, és miniszteri munkám egyik legértékesebb eredményének tartom, hogy éppen ebben a kormányzati ciklusban fogadta el az Országgyűlés a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt”- mondta előadásában Prof. Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter. Az NKE kutatóprofesszora korábban maga is foglalkozott tudományos alapon a közigazgatási bíráskodás történetével, így személyes kapcsolat fűzi a témához. Előadásában többször idézte Boér Elek gondolatait, aki a magyar jogászoknak és jogtudósoknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, akik egészen magas fokon egyesítették az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatot. Boér szerint a közigazgatási bíráskodás célja nem más, mint a jog uralmának a közigazgatás egész vonalán való biztosítása, de „a törvényesség védelmében csak odáig szabad elmenni, hogy a közigazgatási bíráskodás a cselekvő közigazgatás szabad mozgását ne korlátozza”. A miniszter szerint ez azt jelenti, hogy a közigazgatási bíráskodásnak egyszerre kell biztosítania a közigazgatás objektív jogrendjét és az egyén alanyi jogait, érdekeit, ezáltal gondoskodva az állami és egyéni lét szabadságának összhangjáról. A jövőre hatályba lépő közigazgatási perrendtartás kapcsán megjegyezte, hogy először a magyar jogrendszerben megjelent a bírói út kiszélesítését jelentő, a közigazgatás mindenfajta kifelé irányuló cselekvése feletti kontrollt általában lehetővé tévő generálklauzula. Emellett a korábbi gyakorlattal szemben az elsőfokú per után egyes ügyekben fellebbezni is lehet, és akár felülvizsgálattal is lehet élni. A miniszter szerint a közigazgatási perrend elfogadásával az első lépés megtörtént a közigazgatási bíráskodás "újrapozícionálása" terén és bízik abban, hogy a következő ciklusban a Közigazgatási Felsőbíróság felállítása is megvalósul majd.
A közigazgatási bíráskodás dualizmus kori történetéről beszélt előadásában Prof. Dr. Stipta István. A Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára szólt az 1883-tól működő pénzügyi közigazgatási bíróságról, amely az általános közigazgatási bíróság felállítását megelőzően jött létre és elsősorban adóügyekkel foglalkozott. Elhangzott, hogy a szervezet nagy intenzitással működött és nagy népszerűségre tett szert az állampolgárok körében is. „Ez a bírói fórum jelentette az első igazi nagy áttörést a közigazgatási bíráskodás irányában” – fogalmazott Stipta István. Az 1897-től működő általános közigazgatási bírósági rendszer egyik nagy erényének tartja azt, hogy nem külföldi modelleken alapult, hanem teljes egészében a magyar viszonyokat figyelembe véve jött létre. A statisztikák is igazolták a külön közigazgatási bíróságok létrehozását, hiszen gyorsabban és hatékonyabban dolgoztak, mint a rendes bíróságok és nagy társadalmi bizalom is övezte ezt a rendszert.
A két világháború közötti időszakban a közigazgatási bíróság egyfajta alkotmánybíróságként is működő testület volt Dr. Kelemen Roland szerint. A Szegedi Tudományegyetem és az NKE tanársegédje úgy látja, hogy ez az alkotmányvédő szerep különösen a bírói kinevezések esetében látszott világosan, amelyek esetében a közigazgatási bíróság állapította meg a bírói kinevezések joghatályosságát.
A közigazgatási perrend megszületéséről beszélt előadásában Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora történeti visszatekintésében elmondta, hogy 1945-től egészen a rendszerváltásig folyamatosan szűkítették a bírósághoz fordulás lehetőségét közigazgatási ügyekben. Fontos dátumnak nevezte 1947. február 17- ét, amikor az akkor még működő közigazgatási bíróság bírái egyöntetűen kinyilvánították, hogy nem fognak olyan jogszabályi rendelkezéseket végrehajtani, amelyek ellentétesek az emberi jogokkal. „Ez az alapjogvédelmi megállapodás azonban sajnos nem tükröződött a rendszerváltás követő időszakban, egészen az Alaptörvény megszületéséig ”- tette hozzá a rektor. Patyi András elmondta, hogy a szocializmus évtizedeiben uralkodóvá vált az a felfogás, amelyben a közigazgatás feletti bírói kontroll csak kivételes és rendkívül szúk körben biztosított jogorvoslati lehetőséget. Elhangzott, hogy a 80-as évek elején tovább szűkítették a bírósághoz fordulás lehetőségét, amely a magyar közigazgatás-tudományi elitet is megdöbbentette, „valóságos Waterloo-hangulat uralkodott a szakmán belül”. A rektor hozzátette, hogy az ebben az időszakban létrejövő államtudományi kutatási programiroda keretében azonban elindultak olyan kutatások, amelyek egy modern állam kiépítésével kapcsolatosak, és amelyek része a közigazgatási bíráskodás is. A rendszerváltást követően, egészen 2014-ig sem történt azonban igazi áttörés a jogalkotásban ezen a területen. Ekkor jött létre egy munkacsoport a közigazgatási bíráskodás fejlesztésére, amelynek Patyi András lett a vezetője. A munkacsoport még ebben az évben elfogadta saját 12 pontját, amelyek a későbbi kodifikációt megalapozó koncepció lényegét jelentették. 2015-ben alakult meg az államreform bizottság munkacsoportjaként a közigazgatási perjogi kodifikációs bizottság, Patyi András vezetésével. „Ez a bizottság alkotta meg azt a közel 30 oldalas szabályozási koncepciót, amely alapján a közigazgatási perrendtartás elkészülhetett ”- fogalmazott a rektor, aki azt is hozzátette, hogy a törvény elkészítésének végső szakaszában már nem vettek részt, mert az Igazságügyi Minisztérium 2016 februárjában átvette a kodifikációs feladatokat. Patyi András szerint a perrendtartás elfogadásával az Országgyűlés a rendszerváltás egyik adósságát törlesztette a jogkereső polgárok, a bírák és a magyar közjogi hagyományok felé is. A rektor úgy látja, hogy a szervezeti kereteket tekintve azonban még továbbra is fennáll ez az adósság és a közigazgatási bíróság helyreállítása nem megfosztaná a bírói szervezetet valamitől, hanem inkább gazdagítaná azt.
„Amíg korábban a közigazgatási perek szabályozása a polgári perrendtartás részeként volt jelen, addigra ma már szerencsére két külön törvényről beszélhetünk” – fogalmazott előadásában Dr. Horváth E. Írisz. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem segédmunkatársa a két törvény alkalmazhatósági szabályait és egymáshoz való viszonyulását elemezve megjegyezte, hogy nagyon fontos azok harmóniája.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes