Behálózva: közszolgálati hálózati kutatások az NKE-n

Hálózatkutatási kihívásokról és a közigazgatási alkalmazhatóságról tartottak projektindító tudományos konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A hálózatkutatás mára állami szinten is megjelent hazánkban: Magyarország Digitális Hálózatkutatási Stratégiájának kialakításában fontos szerepet fog vállalni az NKE kutatótevékenysége.

Prof. Dr. Patyi András megnyitóbeszédjében kifejtette, hogy tovább bővül az NKE tudományos palettája: hálózatkutatási munkacsoport indul, amelynek munkásságában aktívan részt fog venni Prof. Dr. Barabási Albert László nemzetközileg elismert hálózatkutató, fizikus. A munkacsoport tevékenysége szorosan kötődik a Digitális Jólét Programhoz és a kormányzati program társadalmi célkitűzéseihez. A rektor felhívta a figyelmet, hogy a hálózatkutatás vívmányainak alkalmazása a közszolgálat számos területén lehetséges. A közigazgatásnak reagálnia kell a mindennapi élet bonyolult és összetett társadalmi cselekvésrendszerére, emellett a biztonsági kihívásokra is fel kell készülnie az állam szervezetének: „Jogon, az állam- és a társadalomtudományokon túlmutató kérdésfelvetésekre és megoldásokra van szükség.”

„A magyar kormány célja, hogy minden magyar polgár a nyertese legyen a digitalizációnak” – mondta Deutsch Tamás. A Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos rávilágított, hogy a kormányzat nem úgy tekint a digitális átalakulásra, mint egy nagyléptékű technológiai váltásra, hanem mint egy esélyt teremtő társadalmi változásra. Kifejtette, hogy a folyamat középpontjában a digitális ökoszisztéma szereplői, a polgárok állnak. A program során nagy hangsúlyt fektettek a nemzetközi térben is színvonalas digitális infrastruktúra kiépítésére és fejlesztésére, amely kihat hazánk gazdaságára és állami működésére. „A program célja, hogy a 2020-as évek elejére bármilyen állami vagy önkormányzati szervezetnél lehetséges legyen az elektronikus ügyintézés” – tette hozzá. Napjainkban a DJP számos digitalizációt szolgáló fejlesztést tartalmaz, amelynek részei az okosváros-fejlesztések, valamint hazánk digitális sport-, egészségipari- és agrárstratégiájának kidolgozása. Hozzátette, hogy a magyar digitalizáció jövőjének szempontjából fontosak azok a hatásvizsgálati kutatások, amelyek a téma élettani, pszichológiai és szociálpszichológiai hatását vizsgálják.

„Nagyon sok kontextusban találkozhatunk hálózatokkal” – emelte ki Prof. Dr. Barabási Albert László a Northestern University Center for Complex Networks Research igazgatója, a Harvard Medical School professzora. Ilyen például az internet, amely a számítógépek összekapcsolásával infrastrukturális hálózatot alkot, vagy a sejtjeinkben található molekuláris háló, továbbá a társadalmi kapcsolataink, ismeretségeink is, amely szintén leírható a hálózati kapcsolódások alapján. A professzor a „kis világok” tézisét hozta szemléltetésnek, amely szerint „6 kézfogással” a világ szinte összes embere elérhető. A vizsgálatoknak voltak előzetes magyar úttörői: Erdős Pál és Rényi Alfréd az eltérő környezetben megtalálható hálózatok közti kapcsolatokat kutatta. Matematikai leírásuk alapján a hálózatok egyes pontjai véletlen döntések sorozataként kapcsolódtak. Azonban Barabási Albert László rávilágított, hogy a valóságban az egyes hálózati kapcsolódásokat törvényszerűség jellemzi. Ezt a következtetést abból vonták le, amikor Erdős és Rényi modelljét a világhálón tesztelték. Kiderült, hogy a való életben egy skálamentes struktúra alakul ki: vannak perifériális pontok, amelyeket 1-2 kapcsolat jellemez, viszont a hálózatok centrumában csomópontok alakulnak ki. Ennek oka, hogy a hálózatok folyamatosan építkeznek, bővülnek és cserélődnek, így egy új belépő sokkal valószínűbb, hogy egy csomóponthoz kapcsolódik, mint egy perifériához. „A preferenciális kapcsolódással skálafüggetlen hálók jönnek létre. Ez magyarázza, hogy az egymástól független rendszerek miért hasonlítanak egymásra” – tette hozzá. Az ilyen rendszereket robosztusság jellemzi. Például a repülőterek hálózatában, vagy egy rákos sejt felépítésében nem jelent problémát, ha egy lokális, perifériális pont megszűnik, viszont ha egy csomópontot sikerül kiiktatni a rendszerből, azzal hamar széteshet a hálózat. „Ez a skálafüggetlen hálók Achilles-ina.” A terület aktuális kérdése, hogy egy ilyen valódi hálózatot hogyan lehetséges kontrollálni, megtervezni, továbbá a kialakult csomópontokat hogy lehet feltérképezni. Végül a professzor felhívta a figyelmet, hogy a világ legsikeresebb cégei, mint a Google, a Facebook, vagy a Cisco System gazdasági potenciálja a hálózatépítésben rejlik. A feltérképezett hálózaton keresztül köt össze embereket, gyűjt adatokat, enged utat üzleteknek. „Akár egy országról, intézményről, vagy egyénről beszélünk, ha nem vesszük figyelembe a hálózatépítést a környezetünkben, akkor semmilyen módon nem leszünk versenyképesek és sikeresek.”

Dr. Szócska Miklós a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatója, volt egészségügyért felelős államtitkár olyan gyakorlati példákat mutatott be, ahol a hálózatkutatás eredményeit tudták alkalmazni a közszolgálat, azon belül is az egészségügyi igazgatás területén. Kifejtette, hogy a társadalmi hálózatelemzések segítségével olyan komplex adatbázisokat tudtak összekapcsolni, amelyek tételes költségmegtakarításhoz és emberéletek megmentéséhez járultak hozzá. „Az egészségügyi átszervezések mögött hálózati logika volt” – fejtette ki. A társadalom egészségügyi szokásainak átfogó elemzése után 8 ellátási régiót hoztak létre hazánkban, amellyel hatékonyabban működhet a betegellátás. Szócska Miklós megjegyezte, hogy régebben ezeket a földrajzi behatárolásokat körzővel határozták meg. Az átszervezések eredménye: „A betegek a hálózati megközelítés segítségével eljutottak a megfelelő ellátóhelyre, így sokkal több beteg jutott be az egészségügybe.” Gazdasági szempontból is fontos volt a hálózati nézőpont, a kórházi adósságok kezelésénél, valamint a központosított közbeszerzési rendszer kialakításánál is hatalmas összegű közpénzt sikerült megspórolni, amelyet így visszaforgathattak a társadalmi ellátórendszerbe.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes