Fókuszban a közszolgálati jog

Bemutatkozott a Közszolgálati jog és HR komplex kutatóműhely a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol egy átfogó konferencia keretében járták végig a téma vonatkozó elméleti és gyakorlati tapasztalatait, valamint aktuális kérdéseit a közszolgálati szakemberek.

„A kutatás célja nem más, mint a közigazgatás személyi állományának komplex feltérképezése, vizsgálata” – fejtette ki Prof. Dr. Kiss György, a Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola vezetője a konferencia plenáris ülésén. Kiemelte, hogy ilyen mélységű átfogó kutatás még nem volt Magyarországon az elmúlt években. A kutatóműhely munkássága két részterületre oszlik: azokat a jogi és HR feltételeket kívánja feltárni, amelyek javítják a személyi állomány teljesítését. A kutatás során multidiszciplináris kutatással tárják fel a közszolgálat jelenlegi helyzetét, valamint fejlesztési igényeit közszolgálati történeti áttekintéssel, összehasonlító módszertannal, valamint értelmező jogalkalmazási vizsgálattal kiegészítve. További céljuk egy nemzetközi tudományos és oktatási együttműködés, „Comparative Civil Service Network” rendszer kialakítása. A kutatások eredményeként szakmai javaslatokat is megfogalmaznak a döntéshozóknak a közszolgálat jogi környezetének, élet- és munkakörülmények átalakítására, amelynek fókuszában az utánpótlás biztosítása áll. A jogi szabályozás elemzése során jogi-dogmatikai vizsgálatokat folytatnak jogpolitikai megfontolásokkal. Kérdés, hogy jelenleg érvényesül-e egy egységes közszolgálati pragmatika, van-e esély olyan szabályozás kialakítására, amely eljut a döntéshozókig. A közszolgálati humánerőforrás management területen az élet- és munkakörülményeket vizsgálják meg, amelyben fontos szerep hárul az utánpótlás biztosítására, az esetleges outplacement lehetőségekre, valamint az előmeneteli rendszer áttekintésére HR szempontok alapján.

Dr. Hazafi Zoltán előadásában a közszolgálat jogi megközelítésén volt a hangsúly. Az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar Emberi Erőforrás Intézet vezetője kiemelte, hogy a jogi szabályozás vizsgálata során főleg a 2010 óta bekövetkezett jogszabályi változásokat, illetve közszolgálati jogalkotást vizsgálta, de ha kellett, visszanyúltak akár az 1990-es törvényekig is. A vizsgálat két kérdésre kereste a választ: egyrészt, hogy a materiális foglalkoztatási feltételek, mint a rugalmasabb díjazás és a munkarend hogyan egyeztethető össze a hagyományos bürokratikus értékekkel, másrészt, hogy az egységesség és a differenciáltság hogyan jelenik meg a közszolgálatban és az egyes szervek közti átjárhatóságban. A vizsgálat fókuszában a közigazgatás állt, így a vonatkozó jogforrásokat főként a Ktv. és a Kttv. adta. „Ezek tekinthetőek a közszolgálati törvények bázisainak.” Emellett azonban bevonták a hivatásrendi törvényeket és a közalkalmazotti törvényt is az átjárhatóság jegyében. Általános kérdések között volt az állami paradigmák és személyzeti rendszerek közti összefüggések feltérképezése. „Az államról vallott felfogás és az állami szerepvállalás alapvetően meghatározzák a személyzeti rendszerekről alkotott felfogást” – tette hozzá. Az intézetvezető véleménye szerint a múlt felfogásába a good governance és a new public management érvényesült, míg a jövőben a neo-weberianus megközelítés lesz a meghatározó. Ez a kettőség Hazafi Zoltán szerint a Magyary programban is felfedezhető. A feltételezett egységes közszolgálati életpálya-modell végül nem valósult meg, a hivatásrendek jogállását szabályozó törvények nyomán az eltérő szabályozási koncepcióval felerősödtek a különbségek. A Hszt., illetve a Hjt. munkaköri struktúrája nincs egymással összehangolva, így az átjárhatóság feltételei sem biztosítottak, továbbá a Kttv. és az Áttv. besorolási, előmeneteli rendszerében
egyáltalán nem jelenik meg a munkakör-elemzéssel és értékeléssel kialakított munkaköri struktúra. Emellett felerősödtek az autonóm államigazgatási szervek szabályozási specializációi is.

Dr. Kártyás Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa a közszolgálat alkotmányos kontrolljáról tartott előadást. „A közigazgatás személy állományának jogállására vonatkozóan milyen alapvetéseket találunk az alkotmányban?” – tette fel a kérdést. Rávilágított, hogy az elmúlt években sok olyan ügy volt, amely az Alkotmánybíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága, vagy az Európai Unió Bírósága elé került. „Ezek a tágabb értelemben vett magyar közszolgálat kérdéseit vitatták.” Az adjunktus kifejtette, hogy a közszolgálati jogviszony során különböző alkotmányos alapok jelentkeznek. Egyrészt egy olyan munkaviszony, amely során alárendeltségben történik a munkavégzés, másrészt is közfeladatot ellát. Felmerül a kérdés, hogy a közfeladatból eredő követelmények miatt lehet-e a munkavállaló alkotmányos jogait korlátozni. „Többletjogosultságokra van szükség.” A kinevezésben is megtalálható, hogy a „változtatás jogát fenntarthatja” a munkáltató, egyoldalúan módosítható a munkakör, a munkahely, a munkáltató személye és az illetmény. „Azok a régi bevett elveink, hogy ez a versenyszférához képest egy stabil terület, nem biztos, hogy igaz a mai szabályozások mellett.” Végül Kártyás Gábor ismertetett egy 2011-es AB határozatot, amely kimondta, hogy a kormánytisztviselő kiszolgáltatott helyzete, vagyis hogy az állami feladatmegoldás „eszközeként” kezelik, ellentétes az emberi méltósággal. „Ez a fajta megközelítés nem fog egy hatékony közigazgatáshoz vezetni.”

A plenáris ülés után különböző szekciókban folytatták a konferenciát a megjelent közszolgálati szakemberek, ahol többek közt elmélyültek a közszolgálati életpálya, a differenciáltság és előmeneteli rendszerek kérdésében, valamint kitértek a köztulajdonban lévő szervezetek munkavállalóira és a közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony aktualitás szabályozására.

 

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes