A Bokor katolikus gyökerű testvéri közösség hányattatásait teljes körűen mutatta be Varga Ágota Bokros jelentések című filmje állambiztonsági iratok, érintett megszólalók, archív videó-és filmrészletek felhasználásával. A vetítést követően a filmben bemutatott történelmi helyzetről meghívott előadókkal fórumbeszélgetést tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. A filmben elhangzott, hogy az erkölcsi megújulási mozgalmat Bulányi György piarista szerzetes indította el 1945-ben egy vatikáni szándékot képviselő jezsuita szerzetes kezdeményezésére. A kommunista diktatúra az állambiztonságon keresztül akarta ellehetetleníteni a katolikus egyházat, vele a Bokor közösséget.
„Sajátos időszakot dolgoz fel a film” - mondta Dr. Ujházi Lóránd. Az NKE HHK tudományos főmunkatársa hozzátette, hogy a film a földalatti Bokor közösség szempontjából mutatja be az egyház életét. Kifejtette, hogy a második világháború utáni időszak az egyház szempontjából a Kelet-Európai térségben nem volt a legkedvezőbb. „Az Apostoli Szent Szék koncepciója is sokat változott a második világháború után” - hívta fel rá a figyelmet a kutatócsoport vezetője. XII. Piusz pápa még a kiközösítést is kilátásba helyezte azokkal szemben, akik beléptek a kommunista pártba vagy csatlakoztak a kommunista mozgalmakhoz. „Ehhez képest jelentős változás történt az egyház politikájában a II. vatikáni zsinat környékén”- hangsúlyozta. Ahogy a zsinat is megfogalmazta, „a világgal párbeszédet kell folytatni”. Mint mondta, XXIII. János pápa és VI. Pál pápa úgy gondolta, ehhez a világhoz tartoznak az ateisták és a kommunista pártok tagjai is. „1964-ben jelentős változás követezett be” - mondta Ujházi Lóránd. Magyarország és a Vatikán részleges megállapodást kötött. Emiatt az egyház tagjai közül sokan úgy érezték, hogy a Szent Szék elárulta az ügyüket. Kiemelte, történelmi szempontokkal vizsgálják ezt az időszakot, hogy megértsék, miért kényszerült az egyház egy ilyen politikai irányzattal való megállapodásra.
Varga Ágota elmondta, hogy először nem az egyházi múltat akarta feldolgozni. A Balázs Béla-díjas, UNESCO és Tolerancia és Ember Judit-díjas filmrendezőtől megtudhattuk, hogy a film eredete visszanyúlik egészen 2008-ra, amikor egy általános iskolás osztálytársa történetét kezdte kutatni. Sokat nyomozott, míg megtalálta az egykori ügynököket és tartótiszteket. Az egyházüldözés történetét három részben dolgozta fel a rendező: A tartótiszt és az Operatív érték - a besúgottak c. filmek után a trilógia lezárásaként érkezet a Bokros jelentés.
Dr. Völgyes Orsolya kifejtette, hogy 1945-ben az egyház az ifjúsági hitoktatás feltételrendszerének felülvizsgálata mellett döntött, mert a hitoktatás túlzottan formális volt. „A papok állítása szerint új tartalmak kellettek” - hangsúlyozta az MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa. A Bokor mozgalom összeforr Bulányi György piarista szerzetes nevével, aki katolikus elitet akart kinevelni a gyerekekből. Bulányi mellett kiemelte többek között Endrey Mihály, Juhász Miklós, Török Jenő, Sík Sándor és Szentgyörgyi András szerepvállalását is. „Amit ők módszertanilag kitaláltak az ifjúsággal való foglalkozásra, az a tényleges Bokor mozgalmat alapozta meg” - fogalmazott.
Dr. Kis-Benedek József elmondta, hogy a háború után a régi rendszer támogatójaként az egyházat is ellenségnek tekintették. „Egyértelműen a Katolikus Egyház számított a főellenségnek” - mutatott rá az NKE HHK Doktori Iskolájának munkatársa. Hozzátette, nemcsak a III/III főcsoportfőnökség foglalkozott megfigyelésekkel. A III/I-es csoportfőnökség hírszerzéssel foglalkozott; a II-esnek, a kémelhárításnak kevesebb feladata volt. „A papok között olyan embereket kerestek, akiket meggyanúsíthattak azzal, hogy az állam elleni kémkedéssel foglalkoznak” - árulta el. A III/V technikával foglalkozó társaság is gyűjtötte az adatokat. Lényeges kérdésként emelte ki, hogy hogyan történt az irányítás. „Valaki feladatott szabott, akinek információra volt szüksége” - mondta. Ebben az időszakban az a párt töltötte be ezt a szerepet, aki hatalmon volt. „Minden kis apró információ leírásra került” - hangsúlyozta. Hozzátette, ez úgy történt, hogy beépültek a különböző szervezetek közé, hálózatot építettek ki. „Nem barátságos módszereket alkalmaztak az információ begyűjtésére” - emelte ki.
Benyhe Bernát felidézte, hogy a börtönből szabadult Bulányi György identitásválságon ment keresztül az 1960-as években. „Évekig távol tartotta magát bármiféle közösségtől” - jelentette ki a történész. Hozzátette, erre nem is lett volna lehetősége, mert az egyház nem is számított a szolgálatára. „Ez az egész múltját megkérdőjelezte” - fogalmazott. Hiszen ő úgy gondolta, hogy az egyház továbbélését segítette egyházi jóváhagyással. Éppen ezért volt megdöbbentő, hogy a Vatikán kezdeményezte a részmegállapodás megkötését az akkori Magyar Állammal. „Ez a hittől való elfordulást is jelenti” - mondta. Kifejtette, hogy az identitásválság másik eredője a vatikáni zsinat. Ennek hatására egy teljesen új, önálló, tudományos munkába kezd. Teológiailag átgondolta az evangéliumot és így született meg a „Keressétek az Isten országát!” című (KIO) műve. Az 1960-as évek végén így újra emberekkel kezdett foglalkozni.
Az eseményt a „Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport” szervezte és a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projektből valósult meg.
E témáról bővebben a Bonum Publicum májusi számában olvashatnak.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes